Mármint a gyerekkel. Már eléggé leköthető a figyelme a konyhai tevékenységekkel vagy a takarítással, így mindig befogom “segíteni”.
Elsőnek zsömlét készítettünk, mert lenyűgözte a kenyérsütő-gép. Végig nézte a dagasztás folyamatát, ami röpke 15 perc ácsorgást jelentett a konyhapulton, közben hangos “öö”-vel jelezte, hogy ott történik valami. Aztán közösen formáztuk a zsömléket, majd vagdostuk be a tetejüket.
Pár nappal később kókusztekercset “sütöttünk”. Gyúrni nem volt hajlandó, csak a kiszóródó morzsákat pakolgatta vissza az edénybe, és a tejet öntögette. A nyújtásnál, meg ujjlenyomatokat hagyott a sütiben.
Tegnapelőtt a kenyér volt a soros, megint a gép mellett ácsorogtunk. Tegnap este pedig a lángos. Mindenáron nézni akarta mit csinálok, de amikor leültem a földre dagasztani, már nem volt olyan érdekes. Rájött, hogy már megint egy ragadós valamit készítek, és elment. Azért nagyon rendesen végighallgatta, hogy mi is kell a lángoshoz. Rendes gyerek.

Elég régen írtam, ahhoz, hogy újra leüljek a blog elé. Kb egy hónapja? Azóta a gyermek 1 éves lett. Volt szűk családi körben bulija, kapott tortát, ami ízlett neki, meg sok játékot.
Szülinapja előtt megtanult önállóan járni, ami tök jó, mert így nem kell mindig cipelni. Viszont folyton jön-megy, pihenni nem szokott. Nekem meg mindig követnem kell, mert állandóan valami rosszaságon töri pici buksiját. A pici buksiról jut eszembe. Megvolt az első hajvágás. Köszönjük Ibolya! A gyermek nagyon jól tűrte, nem félt, nem mocorgott, csak ült az ölemben. Időnként húzta a nyakát, mert csikis. Cuki frizurája lett.
Szülinapjára kapott egy kis náthát is. Vicces volt nézni, ahogy prüszkölés után lógnak a madzagok az orrából. Már jól van, egyik napról a másikra gyógyult meg.
De nátha ide vagy oda, vasárnap kivittük a Mihály napi vásárba. Eredetileg Laurával találkoztunk volna, de ő nem jött. Megint… (Ez nem szemrehányás.) Az egyéves nagyon élvezte, bár nem bírta sokáig a kendőben, inkább sétált. Jó időben mentünk, nem volt tömeg, ezért bátran letettük. Aztán fel ölbe, majd megint séta, és ez így ment 2 órán keresztül.
Most alszik. Elfáradt a járkálásban. Aludni még mindig nem alszik rendesen. Napközben általában 2x. Éjszaka meg egy ébredéssel, de fél hatkor ébresztő. Ilyenkor még horpaszt egy kicsit a kezemben, de a kiságyba már nem lehet áttenni. Remélem azért egyszer majd átalussza az éjszakákat. Bár gondolom, amíg anyatejes, nem lesz így.
Vasárnapra újabb programot szerveztünk a törpének. Ha nem fog esni az eső, kimegyünk Hajdúhadházra, mert most vannak a Torzsás napok (káposztafesztivál). Vasárnap lesz a főzőverseny. A suli mindig kivonul. Amíg dolgoztam, én is főztem két alkalommal. Szerettem, csak kár, hogy olyan hideg volt. Most is az lesz. Érdemes kilátogatni, mert mindig lehet jó káposztás kajákat, meg finom mézet kapni.

És most vissza a mosogatáshoz…

Gyermekünk teljes erővel beindult. Nincs olyan pillanat, amikor ne mozogna, talán csak alvás alatt. Négykézlábazik, sétál a kutyájával, vagy cipelteti magát. Örökmozgó lett. Nem panaszként írom, jobban élvezem, mint a fekszünk, és nézünk ki a fejünkből időszakot. Már 30-40 percet is eltölt magányosan, bár ha nagy a csend, meg kell nézni, mivel is foglalatoskodik.
Egy-két hete szereti átrendezni a konyhát. A székeket tologatja, akár a bejárati ajtóig is. Szépen elaknásítja a környezetét. Nagyon kell figyelnünk, hová lépünk.
Ja igen, a villanykapcsolókat is szereti. A kicsi agyában már eltárolta, hogy melyik kapcsoló melyik lámpát kapcsolja. Állunk a kapcsoló mellett, megnyomja, majd vigyorog a lámpára. Jó, hogy nem 1 méter magasra tetettük a kapcsolókat, hogy “gyerekbarátok” legyenek.

Már nem nagyon emlékszem, hogy mit tanultam pszichológiából, pedig 6 kemény félév volt. (Bár lehet jobb is) Így a gyermek mindig meg tud lepni valamivel.
Egészen jól megy neki a tárgyak/személyek felismerése, és megtalálása. A játékai közül kiválasztja már a nyulakat, kutyákat, birkákat, kacsákat, és persze a labdát. A “hozd ide” még nem megy, de próbálgatjuk.

Van új “kedvenc” játéka is. Kapott egy alvássegítőt, ami úgy tűnik, beválik. Ez egy sírásra bekapcsolódó ketyere, váltakozó fénnyel, és szívdobogással. Ha a gyermek a kiságyban tartózkodik, és ébren van, mindig bekapcsolja. Szereti hallgatni, a fényeit nem sokat nézi. Engem a hangja a migrénes lüktetésre emlékeztet. De mindent a gyerekért, és a nyugodt éjszakákért. Meg olyan édes amikor odatotyog és bekapcsolja a picike ujjaival.